Emmaus Ifjúsági Bibliaismereti Verseny, Jóka, 2017. április 7-8.

 „A helyes hozzáállás Isten Igéjéhez alapvetően a tanulás. Hiszen olyan dolgokra vezet el bennünket, az Ő Igéjével, amit nem tudunk. A Szentírás bölccsé tehet, nem is akármiben, nem is akármire, a leghatalmasabb és az ember számára alapvetően a legszükségesebb dologra nézve a Jézus Krisztusba vetett hit által: az üdvösségre! És ez a tanulás nem azt jelenti, mint amit száraz magolásként élt meg, vagy él meg valaki, nem fárasztó küszködés, hanem a felfedezés izgalma, a megajándékozottság öröme.” Többek között ezekkel a gondolatokkal indult pénteken az Emmaus Ifjúsági Bibliaismereti Verseny estéje, ahol nt. Szopó Ferenc, bodrogszentesi lelkipásztor adta át a versenyzők számára a 2Tim. 3, 10-17 alapján az elgondolkoztató üzeneteket. A közös este célja, hogy már a verseny előtti estén kicsit a csapatok egymással is ismerkedhessenek, beszélgethessenek, valamint közösen tudjanak az Úr Igéjére figyelni, és még kihasználni az időt, hogy együtt tanuljanak a szombati megmérettetésre. Ilyenkor már azt tapasztalja az ember, hogy amit megtanult és jól tudott már az sem jut eszébe, vagy pedig minden információ összekeveredik a fejében. A csoporttagok egymást kérdezgetik, igyekszenek minél nehezebb kérdéseket feltenni egymásnak, és azt találgatják, hogy vajon a másnapi feladatok között ott lesz-e az, amit szó szerint, idézetként megtanultak. A verseny szombaton délelőtt a közös éneklés után egy rövid áhítattal, bíztatással kezdődött, amelyet nt. Peres Imréné, pozsonyi lelkésznő tartott. Mivel a verseny témája 1Sám. 17-24 alapján, Dávid élete, bujdosása volt, ezért ebben az időszakában született imádságára figyelhettünk oda. „Szeretetével jön felém Istenem” (Zsolt. 59, 11) Ez a kiemelt Ige arra mutatott rá, hogy Dávid az olyan nehéz és kilátástalan körülmények között is, amikor Saul üldözte őt, amikor menekülnie kellett, még ilyenkor is az Úr szeretetét ismerte fel és ezen keresztül azt látta, hogy az Úr az Ő szeretetével közeledik felé. Ebben az évben 8 csoport mérte össze a felkészültségét és ismeretgyűjtését a kijelölt részek alapján. Tizenegy lapon negyven kérdés várta őket, amelyek közül nagy százalékban részletesen kifejtő válaszokat kellett adni. A csoportok felkészültsége a pontszámok alapján jól lemérhető, hiszen a kialakult helyezések első felében csak minimális pontszámkülönbség adta meg a sorrendet. Jó azt látni, hogy mennyire becsületesen, lelkiismeretesen és komolyan véve foglalkoztak a résztvevők Isten Igéjével és, hogy számukra ilyen formában is fontos az Ő Szava. Természetesen hisszük, hogy ez alatt az idő alatt, amíg készültek, nemcsak ismereteket gyűjtöttek, hanem az Úr munkálkodott Lelke által a szívükben és mélyülhetett az Istennel való élő kapcsolatuk, valamint az Ige úgy épült be az életükbe, hogy az láthatóvá is válik majd a hétköznapok során. A közös ebéd elfogyasztása után végre elérkezett a várt pillanat, amikor mindenki számára kiderülhetett, hogy melyik csapat szerezte a legtöbb pontot. A verseny után senki sem távozott üres kézzel, hiszen mindenkit várt egy kis jutalom, könyv vagy ajándéktárgy, amit választhatott. De az még fontosabb, hogy ha a jelenlévők közül mindnyájan azt tudjuk elmondani, hogy nem mentünk haza üres szívvel. Még ha fizikailag talán fáradtan is, a lélekben az Ige által megerősödve. Ezt csak az Úr látja, mi pedig reménységgel vagyunk efelől. Valamint arra nézve is, hogy akiknek ebben az évben kevesebb pontszámot sikerült gyűjteniük, azok még nagyobb örömmel és erőbedobással, ha az Úr is megengedi, akkor jövőre ismét megpróbálják. Az Úr tegye késszé mindnyájunk szívét, hogy az Ige tanulmányozásának és tanulásának jó ízét felfedezzük és ennek vágya naponként ott legyen bennünk!