Emmaus Tavaszi Tábora, Jóka, 2017. február 20-24.

Az Úr iránti hála van a szívünkben, hogy ismét megszervezhettük a tavaszi szünet alatt az Emmaus Gyermek Táborát. Bár ebben az időszakban sok a megbetegedés, de hála az Úrnak 43 résztvevő és 16 munkatárs tölthette együtt Isten Igéjének fényében ezeket a napokat.

A jól megszokott módon, hétfőn este vacsorával, majd bevezető áhítattal, bemutatkozással és a házirend ismertetésével kezdtük meg az alkalmat. Mindig öröm tölti el a szívünket, amikor azt látjuk, hogy rendszeres visszatérő táborozóink vannak, akik már nem is igazán tudják számon tartani, hogy éppen hányadik alkalommal jöttek el. Ez így van a munkatársak körében is, hiszen ez az év különösen fontos, mivel húsz évvel ezelőtt volt az első tavaszi tábor Jókán. Sok munkatárs közül, mint résztvevő gyermekek már ott voltunk az első alkalmon. Az Úr pedig, Aki a táborokon, a különböző gyermek és ifjúsági alkalmakon keresztül megszólított minket, jobban megismerhettük Őt, és így elvégezte szívünkben, hogy most már évek óta mi magunk is szívesen szolgálunk és hirdetjük Őt a gyermekek körében. Természetesen mindig vannak új, első táborozó gyermekek is, akiknek nagyon örülünk. Hálás a szívünk, hogy testvérek, osztálytársak, maguk a gyerekek hívják a barátaikat, hogy jöjjenek el.

A délelőtti Igetanulmányozás Illés prófétáról szólt. Az ő életén keresztül figyelhettünk az Úr üzeneteire, amiket aztán a csoportos beszélgetések alkalmával a gyermekek korosztálya szerint is bővebben átgondolhattunk, hogy ők is jobban megértsék. Megérthettük, hogy az Úr rólunk is milyen csodálatos módon gondoskodik. Mindent Tőle kapunk, ahogy Illést táplálta a hollók által, úgy rólunk is gondoskodik, hogy minden szükségessel rendelkezzünk. Bizony, sokszor mi ezt természetesnek tartjuk, és gyakran hálátlanok vagyunk. Illés idejében a nép eltávolodott Istentől és a pogány népek bálványait imádta. Ha nem is teljes mértékben tagadta meg az Urat, de húzott a szíve a bálványokhoz is és az Úrhoz is. Viszont két úrnak szolgálni egyszerre nem lehet. Erre figyelmeztet az Ige, hogy nekünk is dönteni kell, nem sántikálhatunk kétfelé. El kell dönteni, hogy kinek akarunk szolgálni! Bár nekünk nem kőszobraink vannak, de a bálványok a mi életünkben is megjelennek. Ilyen lehet, akár a technika (tévé, számítógép, internet, telefon), amitől nem tudunk elszakadni, ami lefoglal, és nagyon sok felesleges időt vesz el. Ez egyaránt a gyermekekre, de a felnőttekre is veszélyes. De az Úr Jézus ezektől is meg tud szabadítani, ha kérjük. Ő el tudja végezni a szívünkben, hogy ne a bálványainktól függjünk, hanem szabadon Neki tudjunk élni, és Ő lehessen az első és legfontosabb a számunkra.

A délutáni programokból nem maradt ki az állomásjáték, egy kis sport a focipályán, valamint a kézműves foglalkozás sem. Az esték során, missziós történeteken keresztül a gyermekek betekintést nyerhettek abba, hogy a hit nem elmélet, és az Úr Jézussal való kapcsolatot a mindennapokban kell megélni. A nagyobbak az „Ellenszélben” című könyv feldolgozását hallhatták, amely Warmer Rózsa élettörténetét mutatja be, aki önként ment Auschwitzba, hogy zsidó népének szolgáljon. A kisebbek „Eliza döntése” című ifjúsági regény történetét hallgathatták meg. Az utolsó estét a „Ki Mit Tud?” töltötte ki. De ismét volt lehetőség az igetanulási versenyben kincseket gyűjtögetni, hogy Isten Igéje munkálkodjon bennünk és formálja a gondolatainkat. Ezen kívül minden reggelt a szobákon áhítattal kezdtünk és a napot is együtt zártuk le imádságban, hálát adva. A tábor záró áhítata fontos útravaló üzenetet adott nekünk: „Legyetek az igének cselekvői, ne csupán hallgatói, hogy be ne csapjátok magatokat.” (Jak. 1, 22) Figyelmeztetés mindnyájunknak, hogy az Igét megélni kell és nem csupán ismerni, mert ezt jelenti Isten gyermekének, az Úr Jézus tanítványának lenni.

Hisszük és tapasztaljuk, hogy „Isten igéje élő és ható …” (Zsid. 4, 12) így reménységünk, hogy Ő tovább végzi a szívekben Lelke által és az elvetett Igén keresztül azt a munkát, amit elkezdett.