Emmaus Hitmélyítő Hétvége, Jóka, 2020. szeptember 18-20.
Hálát adunk az Úrnak minden egyes alkalomért, amit lehetővé tesz számunkra. Bár kisebb, családias lékkörben lehettünk együtt az Úr Jézus jelenlétében, mint testvérek, de azzal a vággyal, hogy hitünkben erősödjünk, és az Úrral való kapcsolatunkban jobban elmélyülhessünk.
Mind a három Igetanulmányt felvételről hallgattuk meg, Cseri Kálmántól. Az esti alkalom címe: Táplálkozz! Sok figyelmeztetést kaptunk, hogy mennyire szükséges az Úrral való kapcsolatunkra nézve az Ő Szavának rendszeres és komoly tanulmányozása. A lelkünknek szüksége van az Ige táplálékára, ami csak akkor tud igazán beépülni az életünkbe, ha igényesen, időt szánva, jól megrágva foglalkozunk vele. Természetesen a megértett Igének engedelmeskedni is kell, valamint nem szabad minden táplálékot elfogadni, hanem csak a tiszta Igét, olyan tanítást, ami megegyezik a Szentírással.
Szombat délelőtt Krisztus katonájáról volt szó. Az Úr Jézus tanítványának katonának is kell lenni. Aki igazán teljes hűséggel követi Őt, annak nem könnyű az élete, de megéri. Kevés az igazán odaszánt élet, aki mindent kész vállalni Megváltójáért. Az Úr Jézus arra hívott el minket, hogy a bűnből, a halálból mentsük az embereket az életre. Ebben szeretne használni minket. Fontos-e számunkra mások megmentése, harcolunk-e érte? Sokszor féltjük magunkat vagy pedig a kényelemszeretetünk válik akadállyá. Ha az Úr Jézus nincs az első helyen, ha nem látjuk az Ő áldozatát, amit értünk tett, akkor nem tudjuk Érte az életünket sem odaszánni. De ha Őrá figyelünk, ha tekintetünket nem vesszük le Róla, akkor egyre jobban tudunk Hozzá ragaszkodni, és mások mentése is fontossá válik.
A közös délután folyamán együtt ültük körül a Szentírást és a Tíz leprás meggyógyításának történetét (Lk. 17, 11- 19) tanulmányoztuk. Mindenki elmondta azokat az üzeneteket, amit megértett, ami számára fontos volt ebből a történetből. Jó volt meglátni, hogy a hála is nyilvános volt a meggyógyított ember életében és nemcsak akkor kiáltott, amikor gyógyulást kért. Nekünk sem szabadna megfeledkezni a háláról és mások előtt is bátran vállalni, hogy mit tett értünk az Úr Jézus, mit végzett el az életünkben.
Az este egy újabb részt hallgattunk meg: Isten kezében címmel. Dániel történetén keresztül figyelhettük meg, hogy mit jelent, ha az Isten kezébe vesz minket. Dániel és barátai eltökélték, hogy hűségesek maradnak az Úrhoz, és Isten ezt megáldotta. Nem voltak emberi összeköttetései Dánielnek, ott az idegenben, egyetlen fontos kapcsolata volt, amit szüntelen ápolt, az Úrral való közössége. Így tudta hűségesen, becsületesen végezni a munkáját, az Úr pedig egyre feljebb emelte. Nem ő kapaszkodott, tolakodott, nem mások kárán jutott magasabb pozícióba, hanem az Úr emelte őt. De az Úr a mélységben sem hagyta el őt, hiszen az Ő keze leér az oroszlánverembe is és be tudta fogni az oroszlánok száját, amikor Dániel ellenségei összefogtak ellene.
A nap folyamán volt lehetőségünk közösen vagy négyszemközt is jobban megbeszélni a számunkra fontos, megszólító üzeneteket. Reménységünk, hogy az Úr segít nekünk Lelke által beépíteni az életünkben a hallottakat, hogy abból minél több megvalósulhasson a hétköznapjaink során.