Emmaus Nyári Csendes Napok, Jóka, 2020. augusztus 5-9.

Az Úr nagy kegyelmét tapasztalhattuk meg abban, hogy bár a megszokottnál rövidebb formában, de megvalósulhatott egy újabb alkalom, ahol az Ő jelenlétében lehettünk együtt. Már maga a bevezető áhítat arról szólt, hogy mit jelent a „fügefa alatt lenni”. A bibliai időkben ez arra vonatkozott, aki elmélyülten, a csendben tanulmányozta Isten Igéjét. Nátánaélhez szól így az Úr Jézus: „Mielőtt Fülöp idehívott, láttam, hogy a fügefa alatt voltál” (Jn. 1, 49). Ennek az Igének fényében kezdhettük meg a csendes napok alkalmát, hogy mi is kizökkenve a hétköznapokból elmélyültebben figyelhessünk az Ige üzenetére. Délelőttönként kicsit nehezebb szakasszal foglalkoztunk, mert a Római levél 9-11. fejezeteit vizsgáltuk meg. Abból a szempontból lett ez a rész választva, hogy a hitünk növekedéséhez nem csupán könnyen emészthető lelki tejre van szükségünk, hanem már a keményebb, nehezebb táplálékra is.

Ebből az egységes szakaszból nagyon világosan kitűnik a kegyelem üzenete, amelyet nem lehet erővel, származással, vagy vallási hagyománnyal megszerezni, birtokolni, hanem csakis kizárólag az Úr Jézus által lehet a miénk. A pogányokból lett keresztyének számára, vagyis nekünk is, az Úr Jézusban tárta szélesre Isten a menny kapuját. A délelőtti igetanulmányt mindig csoportos beszélgetés követte, hogy még jobban lehessen átbeszélni a hallottakat, hogy a gyakorlati üzenetek beépüljenek az életünkbe, vagy az estleges kérdéseinkre választ kapjunk. Jó volt elgondolkozni az olyan jellegű kérdéseken, hogy: számunkra valóban mennyire fontosak azok, akik körülöttünk vannak, mennyi időt, erőt szánunk arra, hogy ők is megismerjék az Úr Jézust és milyen rendszerességgel imádkozunk értük?

Két délután olyan gyakorlati témákat járhattunk körbe, mint: a „Generációs kapcsolataink az Ige fényében”; és „Ne légy más dolgába avatkozó”. Mindkét témában bibliai történetek, személyek élete adta az alapot. A két téma sok mindenben elgondolkoztatott minket, hogy miképpen kellene hitelesebben megélnünk a hétköznapok során azt, hogy az Úr Jézushoz tartozunk. Lényeges, hogy az Úr egymás mellé állított minket, az életkortól függetlenül szükséges, hogy együtt tudjunk Neki szolgálni. Mindez áldás, hogy a hitben idősebbek életük példájával járhatnak elő, és tudják tanácsolni a fiatalabb generációt. Valamint a fiatalok lelkesedésével, testi-lelki erejével, az Úrtól kapott talentumaikkal kiegészülhet a közös szolgálat. A másik délután pedig arról kaptunk figyelmeztetést, hogy vigyázzunk egymás magánéletére, tartsuk tiszteletben és kezeljük bizalmasan azt, ha valaki beengedett az életének nehezebb területeire, harcaiba, ne teregessük ki azt mások előtt. Az esti alkalmakon a gyümölcstermés témája adta a központi üzenetet. Az életünk akkor lesz az Atya dicsőségére, akkor terem jó gyümölcsöt, ha megmaradunk az Úr Jézusban, ha Benne gyökerezünk meg.

Természetesen a szabad délutánok, és esték alatt sok időt tudtunk együtt tölteni személyes beszélgetésekben, a közös társasjáték sem maradt el, de e mellett nagyokat sétálhattunk, vagy éppen fizikailag is megpihenhettünk.

Hiszem, hogy ez a pár nap mindnyájunk számára a feltöltekezést jelentette, és ott ülhettünk a fügefa alatt, ahol az Úr Jézus volt a középpontban. Reménységünk, hogy az Ő Szentlelke továbbra is forgatja bennünk mindazokat az Igéket, üzeneteket, amiket hallottunk, megértettünk, és Ő termi bennünk a jó gyümölcsöt az Atya dicsőségére.