Emmaus Nyári Csendes Napok, Jóka, 2021. augusztus 11-15.

Hálát adunk az Úrnak, hogy bár ebben az évben nagyon sok megszokott alkalom elmaradt a vírushelyzet miatt, de a Nyári Csendes Napokat mégis megtarthattuk. Olyan jó megtapasztalni, hogy az Úr mindig tudja, hogy mire van szükségünk és gondoskodik számunkra a lelki táplálékról, amit végre együtt, testvéri közösségben kaphattunk meg. A hosszabb kihagyás után öröm volt számunkra, hogy találkozhattunk, együtt ülhettük körbe a Szentírást, énekelhettünk, volt lehetőségünk az imaközösségre, a közös beszélgetésekre, ahol az Úr által megértett üzeneteket átbeszélhettük, de a személyes életünkre vonatkozó eseményeket is megoszthattuk egymással.

Az elmúlt időszak mindnyájunk számára nagyon egyértelművé tette, hogy mennyire fontos a testvéri közösség, hogy mekkora áldása van annak, amikor együtt lehetünk, és milyen nagyon tud hiányozni a személyes találkozás lehetősége, ha az akadályozva van. Talán ez az időszak azt is tudatosította bennünk, hogy sokkal jobban értékeljük, és használjuk ki azokat az alkalmakat, amikor van lehetőségünk együtt az Úr közelében lenni.

A Csendes Napok alkalma ismét szerda estétől kezdődött és vasárnap, az istentisztelettel zárult. Az alkalom címe: „Csendes napok koldusoknak, farizeusoknak, tanítványoknak Jézus körül”. Több újszövetségi személy életén keresztül vizsgálhattuk meg azt, hogy az Úr Jézus nélkül mi is csak koldusok vagyunk. Az Ige fényében találkoztunk Simon farizeussal; Bartimeussal; Nikodémussal; a vakon született koldussal; Gamáliellel; és az Ékes – kapuban ülő koldussal. Ők, minden az Úr Jézus jelenlétébe kerültek, valamilyen formában találkoztak Vele, de sajnos nem mindenkinek változott, gyógyult meg az élete. Voltak olyanok, akik nemcsak fizikai gyógyulást, látást kaptak, de a lelki szemük is megnyílt és egy új életet kezdhettek Jézussal. De sajnos, olyanok is voltak, akiknek semmilyen változás nem történt az életükben, mert az Úr Jézusban nem látták, nem akarták meglátni az Isten Fiát. Bartimeus, aki fizikailag vak volt, de mégis hittel látott és így többet látott az Úr Jézusból, mint Gamáliel, aki korának legismertebb, emberileg megbecsült elöljárója, farizeus volt.

Csütörtök délután annak fényében beszélgethettünk, hogy „Ezt hoztam a karanténból.” Ennek keretén belül meghallgathattunk egy bizonyságtételt arról, hogy az Úr miképpen ad vigasztalást még a dupla gyász legnagyobb mélységében is. Mennyire tapasztalható még az ilyen nehéz körülmények között is az Ő vezetése, gondoskodása, és az az erő, amivel csak Ő tud a segítségünkre sietni. Péntek délután „A tanítványság jézusi feltételeiről” gondolkodtunk közösen az Ige fényében. Szombaton a templomban volt egy közös alkalom a gyülekezet tagjaival, ahol Kevezsda Szilvia misszionárius testvérünk beszámolóját hallgathattuk meg az afrikai szolgálatáról. Záró áhítatként Lk. 22, 31-32-ből szólt a bátorító üzenet, hogy az Úr még a rostában is megtartja az övéit és imádkozik értük. Ez a mi vigasztalásunk és reménységünk a jövőre, amit bár nem ismerünk, de tudhatjuk, hogy ha Hozzá tartozunk, akkor az Ő kezéből semmi és senki nem tud elszakítani minket.

Bízunk abban, hogy az Úr készít még újabb találkozásokat, és közös alkalmakat, ahol együtt növekedhetünk az Ő Igéje és Szentlelke által.