Emmaus Nyári Napközis Tábor, Bátka, 2022. augusztus 8-12.
„Áldjad, lelkem, az Urat, és ne feledd el, mennyi jót tett veled!” (Zsoltárok 103,2)
Az augusztusi bátkai tábor által újra megtapasztalhattuk, hogy milyen nagy Isten szeretete! Az elmúlt két évben a járványhelyzetre való tekintettel nem tarthattuk meg az Emmaus nyári napközis táborát Bátkán, idén azonban Isten újra megengedte nekünk ezt a szolgálatot.
Az eredeti terv szerint négy munkatárs készült, hogy vállalja a hosszú autózást Közép-Szlovákiába, egyikünk sajnos mégsem csatlakozhatott, de így is megkaptuk „fentről” a szükséges erőt és bölcsességet a hét feladataihoz. Hálás vagyok, hogy az Úr gondoskodott két helyi munkatársról, akik nagy segítségnek számítottak, továbbá, hogy egy új munkatársat is küldött, aki gitárkísérettel segítette az éneklést!
Naponta 20-25 gyermek érkezett a bátkai alapiskolába, ahol 15 évvel ezelőtt hirdették először a munkatársaink Isten Igéjét a gyermekeknek, s azóta is ez az alapiskola szolgál a tábor helyszínéül. Hála az Úrnak, hogy már ilyen hosszú időszakra tekinthetünk vissza! A napi programról röviden: délelőttönként evangéliumi énekeket tanultunk, bibliai történetet hallgattunk és megtanultunk egy igeverset, a délután egy része a szabad játékidővel telt, de alkalmunk volt korosztály szerint két csoportban átbeszélni a gyerekekkel az aznapi történet üzeneteit, ismételni az aranymondást és az énekeket.
A négy bibliai történet közös témája az Úr Jézussal való találkozás. Hétfőn arról hallhattunk, hogy az Úr Jézus egyszer tíz leprás férfit gyógyított meg, de közülük csak egy gyógyult meg teljesen, azaz lelkileg is, mivel ő visszament Jézushoz hálát adni, s leborult előtte. (Lukács ev. 17.) A fent olvasható igevers volt az aznapi aranymondás, amely figyelmeztet, hogy a sok jót, amelyben részünk lehet, ne vegyük természetesnek, lássuk meg Isten gondoskodását az életünkben.
Kedden a gazdag ifjú története által szólt hozzánk Isten. (Lukács ev. 18.) Arra mutat rá ez az igerész, hogy a sok jó, ami körülvesz bennünket, akadállyá válhat a hit útján, ha Isten helyére kerül az életünkben. Az elhangzott történetben az ifjú számára a vagyona jelentette ezt az akadályt, sokkal jobban ragaszkodott a pénzéhez, mint Istenhez, nem tudott a vagyonról lemondani, s így elindulni Jézust követni, mert még nem Isten országát, az üdvösséget látta a nagyobb kincsnek. A csoportos beszélgetés során azon is gondolkodtunk, vajon a mi életünkben van-e olyan dolog, amely visszatart attól, hogy Istennel imádságban és igeolvasás által időt töltsünk. Az aranymondás a következő ige volt: „Jézus így szólt hozzá: Jöjj és kövess engem!” Aki Jézus hívását komolyan veszi, és elkezd Isten szavának engedelmeskedni, az tapasztalhatja meg igazán, hogy az Úr betölti javaival az életét, az Ő útjain járva kiteljesedik az élete, s a halál után majd folytatódik is Vele együtt az Ő országában.
Szerdán a bátkai alapiskola által szervezett kiránduláson vehettünk részt. Idén a szepesi várat látogattuk meg. Hálás vagyok, hogy az Úr megőrzött minket az úton, gondoskodott a jó időről, és ilyen élményteli napban részesített bennünket.
Csütörtökön a délelőtti történetet Lukács evangéliuma 5. fejezetéből hallgattuk meg. Egy olyan ember találkozását mondja el az evangélista, akinek egyedül nem sok esélye lett volna Jézus közelébe kerülnie, mivel mozgásképtelen volt. Volt azonban négy olyan ember, akik vállalták a fáradozást, s minden akadályt legyőzve elvitték a lebénult barátjukat Jézushoz. Az Úr Jézus látta, hogy ennek az embernek is szüksége van a bűnbocsánatra, ezért először a lelkét vette kezelésbe, de ráadásként testileg is meggyógyította. A történet egyik üzenete számomra az volt, hogy a bűn a legrosszabb betegség, amire nincs más gyógymód, csak a Jézustól kapott bűnbocsánat. A csoportos beszélgetésen igyekeztünk alkalmazni az életünkre az üzeneteket. Szóba került, hogy a bűnbocsánat nem automatikusan az enyém, hanem fel kell ismernem, hogy nekem is szükségem van rá, mert vannak bűneim, amelyeket ha megvallok az Úr előtt és kérem rá az Ő bocsánatát, Jézusért én is bocsánatot kapok. Nincs olyan bűn, amit ne lehetne az Úrral rendezni! Az aznapi aranymondás is erre bíztat: „Ő megbocsátja minden bűnödet, meggyógyítja minden betegségedet.” (Zsoltárok 103,3)
A tábor utolsó napján ismét egy olyan történetről volt szó, ahol az Úr Jézus meggyógyított valakit. (János ev. 5) Ez az ember már 38 éve élt betegen, s a Bethesda partján arra várt, hogy valaki beemelje őt abba a medencébe, ahol néha csodák történtek, betegek gyógyultak meg. Amikor az Úr Jézus erre járt, észrevette a 38 éve beteg embert, és csak annyit kérdezett tőle: „Akarsz-e meggyógyulni?” Az az ember elkeseredésében a körülményeiről kezdett el panaszkodni Jézusnak, mert a gyógyulás egyetlen módjának a medencét látta: „Uram, nincs emberem…”. Végül megtapasztalta, hogy Jézus másképpen is meg tudta őt gyógyítani. Ez a történet számomra azt üzente, hogy bízzam az Úr módszereiben! Isten néha más módszereket használ az életemben, mint amit én elképzeltem (pl. miért engedi meg a munkanélküliséget, ez hogyan válik a javamra?!), viszont utólagosan be kell látnom, hogy ha neki engedelmeskedve élek, az Úr nem ejt hibát, Ő mindent pontosan össze tud hangolni az életemben, s Nála még a nehéz időszaknak is megvan az értelme. Az aznapi aranymondás is ezt üzeni: „Boldog az, aki bízik az Úrban.” (Példabeszédek 16,20b)
Beszámolómat egy a táborban tanult ének szövegével zárom:
Áldott légy, mert megváltottál,
áldott, mert meggyógyítottál,
áldott légy a bocsánatért,
gazdag és örök új életért!
Áldott légy, hogy szerethetlek,
Megváltómnak nevezhetlek,
áldott légy, hogy megnyílt az ég,
hogy enyém vagy és én a tiéd.
Áldott légy, hogy eljössz újra,
hogy angyalok kürtöt fújva
zengik a Te dicsőséged,
és színről-színre látlak Téged!
Bevilagua Beáta, az Emmaus önkéntes munkatársa