Emmaus tavaszi tábor, Jóka, 2015.3.2.-6.

Az Úr iránti hála tölti el a szívünket, amiért ismét lehetőséget adott arra, hogy megszervezzük az Emmaus tavaszi táborát. Ahogy minden évben, úgy az idén is kicsit aggódva vártuk a jelentkezéseket és számolgattuk, hogy vajon hányan is leszünk. Hiszen az évnek ebben az időszakában számolni kell a megbetegedésekkel valamint, hogy a családok együtt mennek kirándulni. De az Úr most is munkálkodott és így 47 résztvevő tölthette együtt a szünet napjait az Ő közelében. A gyermekek és fiatalok délelőttönként az újszövetségi történeteken (Mária és Márta; Lázár feltámasztása; Jézus megkenetése Betániában; Jézus megmossa a tanítványai lábát) keresztül ismerkedhettek meg jobban az Úr Jézus szeretetével. Valamint a csoportos beszélgetések során alkalmunk volt jobban a személyes életünkre nézve is megmagyarázni az üzeneteket és azokról beszélgetni. Természetesen az adódó kérdésekre is időt tudtunk szánni. A délutáni csendes pihenőt mindig egy kis mozgás és sport vagy játék követte. Az Úr szép idővel ajándékozott meg bennünket, ezért két alkalommal a futballpályán játszhattunk, és csütörtökön pedig a jól megszokott állomásjáték sem maradt el. Esténként a missziós történet egy vak kisfiúról, Oránóról szólt, amit korosztályok szerint két csoportban tartottunk, hogy mindenki a maga életkorához képest feldolgozva hallhassa a történetet. A történeten keresztül elgondolkozhattunk, hogy mennyi mindenért hálásak lehetünk Istennek, és hogy Neki mindenkivel terve van. A reggeli és esti áhítatok a szobán, valamint az igetanulási verseny is még lehetőséget adott, hogy a résztvevők Isten Igéjére figyeljenek. Az utolsó, csütörtök esti elmaradhatatlan program a Ki mit tud volt, ahol ismét sok érdekes, a gyerekek által bemutatott előadás tette szebbé az együtt töltött időt. A pénteki táborzárás igei útravalója után nem maradt el a hét versenyeinek kiértékelése sem, ahol többek között a szobapontozás eredményére is fény derült.

Hála van a szívünkben, hogy az Úr ismét megajándékozott bennünket ezzel a héttel, hogy tapasztalhattuk jelenlétét, gondoskodását, védelmét, áldásait, és hogy erőt adott a feladatainkhoz. Hisszük, hogy Ő teszi maradandóvá Lelke által mindazt, amit elvégzett a szívekben és továbbra is Ő munkálkodik mindnyájunkban.