Évzáró Csendesnapok, Jóka, 2016. december 28. - 2017. január 1.

„A bűnöm, ó Jézus, a bűnöm ó Jézus, nem vádol többé engemet.“

Isten kegyelméből, az Ő Szentleleke vezetésével, az Úr Jézus Krisztus szabadítását megtapasztalva tölthettük 2016. december utolsó és az új-2017-es év első napjait. December 28-án este, vacsora után kezdődött az első esti áhítat. Esténkét a 30-tól a 33. Zsoltárig kaptunk igei magyarázatot lelkészek és az Úr vezette tanítványok szájából. Jó volt hallani, hogy az Isten Igéje a mai napig aktuális mondanivalót közöl, a bűneink terhét nem egyedül kell elhordoznunk, hanem számunkra is van még bocsánat. Viszont ahhoz, hogy maradéktalanul bocsánatot kapjunk, nem szabad halogatnunk és takargatnunk a bűneinket. Minden reggelt a jól megszokott reggeli áhítatokkal, énekkel és a megterített asztalért hálát adva kezdtünk. Délelőttönként a Tituszhoz írt leveleket vizsgáltuk meg. Szó volt arról, hogy a hívők élete feddhetetlenséget követel, mely az egészséges hitet, a rendezett életet, reménységgel teli fegyelmezést és szeretetből fakadó cselekedeteket jelent (többek között). Nem árt megvizsgálni a beszédünket sem, hiszen ez a szívbéli tartalomról árulkodik, és aki Krisztusé, az megtöltetik a Szentlélekkel és nincs szüksége semmiféle pótszerekre (ital, drog). Pál pontos jellemzőket ír nekünk is, nemcsak Titusznak, arról, hogy milyenek legyünk életkorunktól függően, nehogy gyalázat érje miattunk Isten Igéjét. A munkahelyi, illetve iskolai kötelességekhez való hozzáállásról is szó esett: úgy végezzük mindennapi feladainkat, mint akik nem a földi főnök kedvéért tesszük vagy „csakazértis“ nem tesszük a ránk bízott feladatokat, hanem úgy adjunk többet, mintha az Úrnak adnánk. A délelőtti előadások után a csoportos beszélgetéseken szűkebb körben is megvitattuk a hallottakat, saját tapasztalatokat is cseréltünk. Szilveszter délutánján mindnyájan részt vettünk az istentiszteleten, az év utolsó óráit pedig Isten Igéjére figyelve és neki hálát adva töltöttük. Gondolatainkat összeszedve megosztottuk egymással az évünk fontosabb momentumait, és azt is, hogy mit adott nekünk ez a szilveszteri alkalom. Éjfél után pedig a finomságokkal megterített asztalok vártak bennünket. Másnap a vasárnapi, újévi istentisztelet után értek véget az évzáró csendes napok. Hálás a szívem, hogy testvérek között és az Úr Jézusban megerősítve mehettem át az óévből az újévbe.

Bús Katalin, az Emmaus önkéntes munkatársa

Az alkalmat a Bethlen Gábor Alap is támogatta.