Nyári Csendes Napok, Jóka, 2022. július 13-17.

Az Úrnak adunk hálát, hogy ismét volt lehetőségünk pár napot az Ő jelenlétében eltölteni. Jó azt megtapasztalni, hogy van egy hely, ahol feltöltekezhetünk, megpihenhetünk, lerakhatjuk a terheket és erőt gyűjthetünk, hogy megújulva tudjuk továbbvégezni az Úr által ránk bízott feladatokat. Amint a tanítványoknak is szükségük volt arra, hogy együtt legyenek az Úr Jézussal és kissé megpihenjenek, úgy nekünk is. A Csendes Napok esti alkalmain az ötezer ember megvendégelésének történetére figyeltünk (Mk. 6, 30-44), ahol Jézus maga hívja arra az Övéit, hogy Vele legyenek, hiszen Ő azt is számon tartja, hogy szükségük van a pihenésre. Bár, úgy tűnik, hogy ezt a sokaság megzavarja, de a tanítványok már a hajózás ideje alatt is együtt lehettek Jézussal. Sajnos nagyon gyakran nem vesszük észre azt az időt, amit az Úr Jézus arra készített el, hogy Vele legyünk, könnyen kihasználatlan marad. Az Úr Jézus a tömegre is úgy tekint, hogy látja, Őt keresik, szükségük van Rá, és olyanok, mint a Pásztor nélküli juhok, ezért Pásztorként foglalkozik velük.

A délelőttök folyamán Pál apostol Tituszhoz írott levelét tanulmányoztuk. Érdekes összehasonlításként és elgondolkoztató üzenetként hangzott el, hogy míg Titus római császár, aki nem ismerte az Úr Jézust, ezért rombol (Jeruzsálem lerombolása 70-ben), addig van egy másik Titus, akinek szíve már az Úr Jézusé, ezért ő épít. Akinek a szívét legyőzte az Úr Jézus, az már nem rombol, hanem épít.

A délutánok folyamán több témára figyelhettünk: „a rendelt/kapott/kimért idő”, amiben az lett hangsúlyozva, hogy az életünk ideje csak egyedül Isten által kap igazi tartalmat. Arra is figyelmezetést kaptunk, hogy éberségre van szükségünk a hit útján. „Légy éber!”, hiszen a sátán el akar altatni, megvannak a módszerei, hogy az Úr Jézus gyermekeit hatástalanítsa, nem szabad, hogy levegyük szemünket az Úr Jézusról, arra van szükség, hogy mindig Ő legyen a fókuszban. A harmadik délután az aggodalmaskodásról beszélgettünk Isten Igéjének fényében, ahol az Úr Jézus bíztatására figyeltünk, aki minket is azzal bátorít, hogy: „Ne aggódjatok!” (Mt. 6, 25-34).

Mindezeket a történeteket és az elhangzott üzeneteket jó volt közösen megbeszélni, egymás hite által erősödni. Reménységünk, hogy az Úr tovább munkálkodik szívünkben az elhangzottak alapján, és Szentlelke által gyümölcsként jelenik meg az életünkben mindaz, amit Ő elvégzett bennünk.