Lányok/Asszonyok Csendes 7végéje, Jóka, 2023. november 16-19.

Minden évben külön alkalmat szervezünk azzal a céllal, hogy mint nők együtt is tudjunk Isten Igéjére figyelni. Fontos hangsúlyt fektetni arra, hogy mindenki a saját élethelyzetében és annak kihívásai, harcai között tudjunk az Úr jelenlétében együtt lenni, és elcsendesedni. Ezen az alkalmon kimondottan a női bibliai személyekre figyelünk, az ő életüket tanulmányozzuk.

A bevezető áhítat Celofhád lányairól szólt (4Móz. 27, 1-11), akik bátran kérnek abból az örökségből, ami az apjuk része lenne, de mivel fiú nem született a családban, így elveszne az örökség. Ők Isten ígéretére hivatkoznak, és valóban az Úr igazat ad nekik, így az utódlás, az örökség továbbadásában női ágon is megvalósulhat. Egy felismert helyzet, amiben mertek szólni, de mindezt az Úrra hivatkozva, vagyis ők nem maguknak akartak valamit, hanem átörökíteni, amit Isten nekik ígért.

Az adós özvegy (2Kir 4,1-7), aki a prófétához, Elizeushoz fordul segítségért, mivel a férje, aki az Úr prófétatanítványa volt, meghalt, és ő két gyermekével egyedül maradt. A hitelező pedig jön, hogy a gyermekeket elvigye rabszolgának. Az Úr csodát tesz azzal a kevés olajjal, amivel rendelkezik. A kevés az Úr kezében eléggé válik.

Jósabat (2Kir 11, 1-3), Jójádá főpap felesége. Az országban Ataljá uralkodik, aki megöleti a királyfiakat, és önkényesen átveszi az uralmat. De Jósabat, a király leánya fogta Jóást, és kilopta a királyfiak közül. Hat évig rejtegették az Isten házában, hogy majd ő lehessen a király. Ez az asszony Isten kezében eszköz volt, hiszen így nem szakadt meg a dávidi vonal az uralkodásban. Az Úr által ismeri fel a helyzetet, az Úr ad erőt és bátorságot, valamint Ő védi és rejti el, mind a gyermeket, mind pedig a családot Ataljá szemei elől. Az Úr kezében mi is így lehetünk eszközök, ha Őrá figyelünk.                 

A kitartó özvegyasszony (Lk 18,1-8) példázatában az imádság kap fontos szerepet. Figyelmeztet és mérlegelésre késztet, hogy vajon milyen az imaéletünk. Sok mindenben tudunk kitartók lenni, de vajon mennyire kitartó az imádságunk? Természetesen nem mintha ezzel Istent kényszeríteni tudnánk, vagy ez által bármire is rávenni. Nem azt jelenti, hogy betörjük az ajtót, amit Isten bezárt előttünk. Az imádság célja az Úrral való kapcsolat, és az, hogy Benne megerősödjünk, valamint ez által is jobban megismerjük Őt. De bátorít, hogy hittel és kitartóan könyörögjünk azokért, akik még távol vannak az Úrtól.

„Nevetés közben is fájhat a szív…” (Péld. 14, 13). Ábrahám családját alapul véve megláthattuk, hogy mennyi különbség van nevetés és nevetés között. Lehet kételkedve nevetni, vagy éppen annak örömét megélni, amikor megtapasztaljuk az Úr munkáját, de irritálhat valakinek a nevetése, mert az éppen a bűnünkre emlékeztet. A nevetés lehet álca, ami mögé könnyű elbújni, lehet az alapja mások elvárása, vagyis megfelelési kényszer, de amikor olyan eszköz, ami az Úr előtt nem kedves, akkor ez hiteltelenné tesz, és bizony taszít. Az igazi öröm az Úrból fakad és ezt szabad kifejezni, vállalni, mások előtt őszintén megélni. Erre van a legnagyobb szükség, hiszen ebben az esetben bizonyságtétel, ami az Úrra mutat. 

„Az Úr rám tekintett” (Lk. 1 alapján). Erzsébet meddő, és ezzel a bélyeggel kell együtt élnie. A férjével, Zakariással hiába istenfélők, az Úrnak szolgálnak, bizony ennek ellenére van egy hiány az életükben. Nincs gyermekük. Az Úrnak való engedelmesség nem azt jelenti, hogy minden úgy alakul, ahogy én szeretném. Az Úr gyermekének is lehet hiány az életében, és ezt még a házasságban sem könnyű megélni. Nagyon fontos, hogy a hiányt az Úrral éljük meg. Az Úr rá tekintett Erzsébetre és idős korban kaptak gyermeket, mert így volt az Úr tervében. Az Úr mindig ránk tekint, ez az Ő kegyelme. Viszont ez nem mindig azt jelenti, hogy megszabadít a helyzettől és abban ad változást, amitől szenvedünk. Van, hogy felszabadít arra, hogy el tudjuk fogadni a körülményeket, akár a hiányt és annak ellenére tudjunk örülni, az Úrban megelégedve és Neki hálát adva elfogadni az Ő tervét és az Ő dicsőségére élni.

Az üzeneteket csoportos, és közös beszélgetések keretén belül is még jobban el tudtuk mélyíteni. Az alkalmon kb. 25-en vettünk részt, egyedülállók, házasok és édesanyák, akik gyermekeikkel voltak közöttünk. Reménységünk, hogy az elcsendesedés mindnyájunk számára lelki megerősödést jelentett és, hogy az Úr továbbra is munkálkodik bennünk, hogy nőként, abban a feladatkörben, amit ránk bízott, az Ő szolgálatára és dicsőségére tudjunk élni.