Emmaus Családi Nap, Jóka, 2020. július 11.

Nagy örömmel adunk hálát az Úrnak, hogy hosszabb idő után ismét megrendezhettünk egy alkalmat, és az Ige fényében együtt lehettünk. A Családi Nap célja, hogy kicsik és nagyok, szülők és gyerekek közösen figyeljünk Isten Igéjére. Jó volt megtapasztalni, hogy ez ismét megvalósulhatott.

Mivel az elmúlt hónapokban sok korlátozást megtanultunk elfogadni, azzal együtt élni, és a karantén ideje alatt új tapasztalatokat gyűjtöttünk, ezért olyan bibliai történet szolgált alapul, ahol egy családnak szintén át kellett élnie a bezártságot. Ez pedig nem más, mint Nóé története. Az alkalmat először közös énekléssel, bemutatkozással kezdtük, majd több csoportban, kinek-kinek az életkorához igazodva hallgattuk meg Nóé és családja történetét. A felnőttek, szülők zavartalanul beszélgethettek arról, hogy ők miképpen élték meg az elmúlt hónapok eseményeit, hogyan hatott ki életükre, családjukra a korlátozás, vagy éppen milyen hitbeli tapasztalatokat, örömöket éltek át ez idő alatt. A gyerekek is külön korosztályok szerint figyelhettek erre a történetre. A legkisebb csoportban az ovisok nemcsak meghallgatták és beszélgettek a történetről, de egy kézműves foglalkozásban el is készítették a bárkát. A középső csoportba az iskolások 1-4. osztálya tartozott. Ők már jól ismerték ezt a történetet, így könnyebb volt megkeresni a párhuzamot a mi életünk, körülményeink és Nóé családja között. Nagyon aktívak voltak, és bizony ők is megosztották egymással, velünk, hogy miképpen élték meg a karantén napjait. A legnehezebb az volt számukra, hogy nem találkozhattak a nagyszüleikkel, a barátaikkal. Beszélgettünk arról, hogy milyen feladatuk volt Nóénak és családjának a bárkában és, hogy nekik milyen feladatokat kellett végezniük az otthoni karantén alatt. De a legfontosabb, hogy az Úr megőrizte Nóét és családját, és mi is ezért adhatunk hálát, ha visszagondolunk az elmúlt hónapokra. Ezt az üzenetet hangsúlyoztuk a megtanult aranymondásban is: „Itt van a mi Istenünk, benne reménykedtünk, és Ő megszabadított minket! (Ézsaiás 25, 9).” Ez természetesen nemcsak a múltra, hanem a jelenre és a jövőnkre is érvényes. A felső tagozatos fiatalok szintén megoszthatták élményeiket, feltehették kérdéseiket, és az Ige fényében gondolkodhattak arról, hogy Isten milyen kegyelmes, hiszen Ő nem pusztítani, hanem megmenteni akar minket.

A közös ebéd után volt lehetőség kicsit szabadabban beszélgetni, pihenni. Majd a délután további részében a közös játék következett. Öt állomáson mérhették le a családok, hogy miképpen tudnak együtt dolgozni, mennyire kifinomult technikával tudják megoldani a rájuk váró feladatokat. Volt sportos, ügyességi játék, kvíz és más agytorna, valamint activity. Nevetésben és izgalomban nem volt hiány. Az alkalmat közösen zártuk a játék kiértékelésével, imádsággal és énekléssel. A nap végén mindenki egy útravaló Igével térhetett haza, ami nemcsak emlékként szolgál, hanem ezen keresztül is, Isten személyes üzenete szólal meg.

Bár egymástól búcsúznunk kellett, de reménységünk, hogy hamarosan ismét találkozhatunk. Valamint hisszük, hogy bármilyen korlátozás vagy távolság sem tud elválasztani minket Isten szeretetétől, Ő a nehézségek és próbák között is velünk van. Ezért a Belé vetett hittel és reménységgel tekintünk a jövő felé, kérve az Ő áldását életünkre, családjainkra és a következő alkalmakra egyaránt.