Emmaus Nyári Tábor, 2022. július 18-22.

2022.09.12 20:40

Öröm van a szívünkben, hiszen két év kihagyás után újra volt lehetőségünk nyáron tábort szervezni. Az Úr kegyelméből megélhettük, hogy nagyon sok gyermek és fiatal vágyódott Isten Igéje után és megtelt a Betlehem Missziós Központ nevetéssel, zsibajjal. Jó volt ismét látni az ismerős arcokat, és felfedezni, hogy két év alatt mekkorát nőttek a gyermekek és milyen változás ment végbe az életükben. Természetesen új résztvevők is érkeztek, akikben nagy izgalom volt, hogy vajon mi is vár rájuk a tábor alatt.  

A hétfő esti közös alkalom vacsorával, rövid áhítattal, közös énekléssel és bemutatkozással kezdődött. Már itt egyértelművé vált, hogy ezen a héten is új barátságok születnek majd, amit a csütörtök esti „Ki Mit Tud?” alá is támasztott.

A délelőttök folyamán olyan személyek életére figyelhettünk, akik találkoztak az Úr Jézussal. Tíz leprás (Lk. 17, 11-19); a gazdag ifjú (Lk. 18, 18-27); a béna meggyógyítása (Lk. 5, 17-26); és a betesdai beteg (Jn. 5, 1-15). Voltak közöttük, akik felismerték az Úr Jézusban a Megváltót, és nem csupán a betegségből gyógyultak meg, hanem bűnbocsánatot is kaptak. Mások viszont, hiába tapasztalták meg az Úr Jézus hatalmát, mégsem engedték, hogy Ő legyen az Úr az életük felett. A bibliai történetek üzeneteinek jobb megértését azzal segítettük, hogy a gyermekekkel korosztályok szerint is beszélgettünk azokról. A csoportban volt lehetőségük kérdezni, és több időt tudtunk arra szánni, hogy a számukra aktuális üzeneteket átbeszéljük. Az aranymondások és az énekek tanulása is hozzásegített ahhoz, hogy Isten Igéjével töltekezzenek a szívek.

A délutáni foglalkozások közül nem maradhatott el a sport, a méta és az állomásjáték sem. Kedden egy fergeteges sportdélutánt tölthettünk el a focipályán, ahol ügyességi játékokban mérhették össze a csapatok az erejüket. Nagy volt a lelkesedés, óriási a szurkolás, és a fárasztó nap után jól esett a finom vacsora, amivel pótolni lehetett a kiadott energiákat. Kedd és szerda este három missziós történet várta a résztvevőket, a nekik megfelelő korosztály szerint. A legkisebbek: „A Nádas utca fényei” című könyv feldolgozását hallották. A 9-12 évesek John Paton misszionárius életét, akit az Úr a kannibálok közé küldött, hogy ott hirdesse az emberevőknek az evangéliumot. A legnagyobbak pedig Richard Wurmbrand és felesége életútjával ismerkedhettek meg, akik Romániában az ateista kommunista rezsim idején hűek maradtak Megváltójukhoz és hosszú éveken keresztül szenvedtek hitükért. Viselték a börtönt, a kényszermunkát, a sok brutális kínzást és megaláztatást, de nem tagadták meg Urukat, akinek kegyelme még intenzívebben felragyogott a szenvedések között. Fontosnak tartjuk, hogy a gyermekek, fiatalok megismerkedjenek olyan bizonyságtevő életekkel, akik az Úr Jézusért készek voltak áldozatot is vállalni. Az ő életük minket is megerősít, de egyben elgondolkoztat és lemér, hogy vajon mi mennyire vagyunk hitelesek és mit vállalunk az Úr Jézusért?

A csütörtöki utolsó közös este szintén nagyon jól sikerült. Mindig jó azt látni, hogy milyen örömmel kapcsolódnak be a résztvevők a „Ki Mit Tud?” programjába. Volt ének, vers, rajz, zongora, jelenet és tánc. De a nap végén az Úr előtt elcsendesedve álltunk meg és adtunk hálát mindazért, amit Tőle kaptunk.

Pénteken a közös zárás után azzal a reménységgel búcsúztunk, hogy ha az Úr megengedi, akkor várjuk az alkalmat, amikor ismét találkozhatunk, és az Ő jelenlétében lehetünk együtt.Öröm van a szívünkben, hiszen két év kihagyás után újra volt lehetőségünk nyáron tábort szervezni. Az
Úr kegyelméből megélhettük, hogy nagyon sok gyermek és fiatal vágyódott Isten Igéje után és megtelt a
Betlehem Missziós Központ nevetéssel, zsibajjal. Jó volt ismét látni az ismerős arcokat, és felfedezni,
hogy két év alatt mekkorát nőttek a gyermekek és milyen változás ment végbe az életükben.
Természetesen új résztvevők is érkeztek, akikben nagy izgalom volt, hogy vajon mi is vár rájuk a tábor
alatt.
A hétfő esti közös alkalom vacsorával, rövid áhítattal, közös énekléssel és bemutatkozással kezdődött.
Már itt egyértelművé vált, hogy ezen a héten is új barátságok születnek majd, amit a csütörtök esti „Ki
Mit Tud?” alá is támasztott.
A délelőttök folyamán olyan személyek életére figyelhettünk, akik találkoztak az Úr Jézussal. Tíz leprás
(Lk. 17, 11-19); a gazdag ifjú (Lk. 18, 18-27); a béna meggyógyítása (Lk. 5, 17-26); és a betesdai beteg
(Jn. 5, 1-15). Voltak közöttük, akik felismerték az Úr Jézusban a Megváltót, és nem csupán a betegségből
gyógyultak meg, hanem bűnbocsánatot is kaptak. Mások viszont, hiába tapasztalták meg az Úr Jézus
hatalmát, mégsem engedték, hogy Ő legyen az Úr az életük felett. A bibliai történetek üzeneteinek jobb
megértését azzal segítettük, hogy a gyermekekkel korosztályok szerint is beszélgettünk azokról. A
csoportban volt lehetőségük kérdezni, és több időt tudtunk arra szánni, hogy a számukra aktuális
üzeneteket átbeszéljük. Az aranymondások és az énekek tanulása is hozzásegített ahhoz, hogy Isten
Igéjével töltekezzenek a szívek.
A délutáni foglalkozások közül nem maradhatott el a sport, a méta és az állomásjáték sem. Kedden egy
fergeteges sportdélutánt tölthettünk el a focipályán, ahol ügyességi játékokban mérhették össze a csapatok
az erejüket. Nagy volt a lelkesedés, óriási a szurkolás, és a fárasztó nap után jól esett a finom vacsora,
amivel pótolni lehetett a kiadott energiákat. Kedd és szerda este három missziós történet várta a
résztvevőket, a nekik megfelelő korosztály szerint. A legkisebbek: „A Nádas utca fényei” című könyv
feldolgozását hallották. A 9-12 évesek John Paton misszionárius életét, akit az Úr a kannibálok közé
küldött, hogy ott hirdesse az emberevőknek az evangéliumot. A legnagyobbak pedig Richard Wurmbrand
és felesége életútjával ismerkedhettek meg, akik Romániában az ateista kommunista rezsim idején hűek
maradtak Megváltójukhoz és hosszú éveken keresztül szenvedtek hitükért. Viselték a börtönt, a
kényszermunkát, a sok brutális kínzást és megaláztatást, de nem tagadták meg Urukat, akinek kegyelme
még intenzívebben felragyogott a szenvedések között. Fontosnak tartjuk, hogy a gyermekek, fiatalok
megismerkedjenek olyan bizonyságtevő életekkel, akik az Úr Jézusért készek voltak áldozatot is vállalni.
Az ő életük minket is megerősít, de egyben elgondolkoztat és lemér, hogy vajon mi mennyire vagyunk
hitelesek és mit vállalunk az Úr Jézusért?
A csütörtöki utolsó közös este szintén nagyon jól sikerült. Mindig jó azt látni, hogy milyen örömmel
kapcsolódnak be a résztvevők a „Ki Mit Tud?” programjába. Volt ének, vers, rajz, zongora, jelenet és
tánc. De a nap végén az Úr előtt elcsendesedve álltunk meg és adtunk hálát mindazért, amit Tőle kaptunk.
Pénteken a közös zárás után azzal a reménységgel búcsúztunk, hogy ha az Úr megengedi, akkor várjuk az
alkalmat, amikor ismét találkozhatunk, és az Ő jelenlétében lehetünk együtt.