Évzáró Csendesnapok, Jóka, 2018. december 28. - 2019. január 1.
Hálás vagyok az Úrnak azért, hogy idén is az Ő jelenlétében tölthettem az év utolsó napjait, s Vele kezdhettem a következő évet. Már péntek este a kezdő áhítat során úgy éreztem, hogy ez az alkalom nekem lett elkészítve. Egy kissé túlhajszoltan és megterhelten érkeztem ide, s ebben az állapotban szólított meg Isten a következő Igével: „Jöjjetek énhozzám mindnyájan, akik megfáradtatok és meg vagytok terhelve, és én megnyugvást adok nektek.” (Máté 11/28) A nagy sürgés-forgásban észre se vettem, hogy milyen megfáradt lettem. Ezért éppen erre a figyelmeztetésre volt most szükségem, hogy végre csendesedjek el az Úr előtt, és tegyem le azokat a terheket, amelyek az ünnepek alatt rám rakódtak.
Az alkalom második napján, szombaton, délelőtt Jónás könyvének első két fejezetét tanulmányoztuk. Ezt követően kis csoportokban lehetőségünk volt, a péntek esti és az aznapi igei rész üzeneteiről beszélgetni. Este Cseri Kálmán egyik igehirdetését hallgattuk meg felvételről. Az igerész Zakariás könyvének második fejezete volt, amely a fogságból hazatért zsidók jövőképét tárta elénk. Számomra a legfőbb üzenet a következő volt: a próbákban kapaszkodjak abba, hogy 1) Isten tud mindarról, ami nekem nehézséget jelent; 2) Ő még a rosszat is a javamra használja fel; 3) a próbáknak is Ő vet véget.
Vasárnap délelőtt részt vettünk az istentiszteleten, délután tábori megbeszélést tartottunk, este pedig újra Cseri Kálmán igehirdetését hallgattuk meg felvételről. Ismét Zakariás könyvéből szólt az Ige. Többek között az gondolkoztatott el, hogy, bizony, az én életemben is sokszor a saját boldogulásom, földi céljaim megelőzik Isten ügyét, a Neki való szolgálatot. Ezen akkor tudok majd változtatni, ha az Úr gondviselésében jobban merek bízni, s komolyabban veszem, hogy Isten az Övéi életében minden apró részletre odafigyel.
Az év utolsó napján, hétfőn, délelőtt Jónás könyvét folytattuk tovább; az utolsó két fejezettel foglalkoztunk. Ez az igerész is üzenetekkel volt tele a számomra. Megragadott az, hogy Isten az engedetlenség után sem vonta vissza Jónástól a szolgálatot; továbbra is terve van vele; nem „cseréli le” a prófétát valaki másra. De ez kegyelem, hogy Isten a saját utamon sem veszi le rólam a kezét; hogy annyi hűtlenségem után is hajlandó velem újat kezdeni! Az igetanulmány után csoportos beszélgetés következett, majd délután alkalmunk volt egyénileg is elcsendesedni, valamint részt venni az istentiszteleten. Az évet közös áhítattal zártuk a 77. zsoltárra figyelve. A zsoltár központi üzenetét a következőképpen fogalmaznám meg: az emel ki a csüggedésből, ha az Úrral átélt csodákról, az Ő tetteiről, nagyságáról emlékezek meg. Miután imaközösséget tartottunk, előkerült a „Bibliai lottó” nevű társasjáték is, amellyel a legbelevalóbbak hajnalig játszottak.
Az alkalom január elsején, az istentisztelet után ért véget. E néhány nap alatt kb. 20−30 személy is részt vett az előadásokon a Betlehem Missziós Központban.
Bevilagua Beáta
