Hétvége a bátkaiakkal, Jóka, 2016. június 23-25.
Isten kegyelméből ebben az évben is megrendezésre került a bátkai táborunk, ha kissé rendhagyó módon is. A megszokott napközis tábort idén nem a Közép-Szlovákiában található Bátkán szerveztük meg, hanem a jókai Betlehem Missziós Központban. A bátkai alapiskola pedagógusait és tanulóit azonban ez a hosszú út se tántorította vissza, hogy ellátogassanak hozzánk. Sőt, néhány szülő és nagyszülő is vállalkozott rá, hogy elkísérjék a gyerekeket erre a kirándulásra. A tábornak az alsó és felső tagozatos korú gyermekekkel és a felnőttekkel együtt 55 résztvevője volt.
Csütörtökön kora délután, a kb. 4‒5 órás út után érkezett meg hozzánk a bátkai csoport. Miután egy jó nagyot pihent mindenki, a nap további részét állomásjátékkal töltöttük. Vacsora után esti programként Kevezsda Szilvia beszámolóját hallgathattunk meg, amelyben a kenyai missziói útjáról volt szó.
Hogy a nagy meleget elkerüljük, pénteken, a reggeli után, útnak is indultunk a nagy túrára: a jókai malomhoz. A gyerekek megtekinthették a vízimalmot, megpihenhettek a nagy séta után és élvezhették a csodás időt a szabadban. Visszatérve a szállásra, ebéd után a közös együttlétünket énekléssel, imádsággal és egy bibliai történet meghallgatásával folytattuk. Arról a történetről volt szó, amelyben az Úr Jézus meggyógyít egy béna embert, akinek négy barátja segített, hogy ő az Úr Jézushoz jusson (Lk 5/17-26). Hálás vagyok Istennek, hogy hallhattuk az Ő Igéjét, hogy elkészítette ezt a történetet a számunkra, amely által szólt hozzánk, és amelyen keresztül Őt jobban megismerhettük. Számomra többek között a legfontosabb üzenet ebből a történetből most az volt, hogy amikor ez a béna ember Jézus elé kerül, az Úr legelőször nem gyógyulást ad neki, hanem így szól: „Ember, megbocsáttattak a te bűneid.” Talán elsőre furcsálljuk, hogy Jézus így fordult oda a béna emberhez, hiszen láthatta, hogy milyen állapotban van, hogy beteg, és hogy azért vitték őt oda hozzá, mert gyógyulásra van szüksége. De az Úr Jézus jobban tudta, hogy mire volt szüksége annak az embernek, és ezt akarta neki adni: a legtöbbet, bűnbocsánatot. Erre pedig, hogy a bűneinket megbocsássa, csak az Úr Jézusnak van hatalma, mert Ő halt meg értünk. Gyakran hallani, hogy az emberek ezt mondják: „Csak egészség legyen!” Kívánhatnánk azonban mást is, pl. hogy sok pénzünk legyen, híresek, sikeresek legyünk. De tényleg ez a legfontosabb? Ezek az értékek egyszer mind elmúlnak, még az egészség is! Viszont, amit Jézus kínál, a bűnbocsánat, az örökre szól. Arról szól, hogy Vele lehetünk, már itt a földi életünk során is Vele élhetünk, és az Úr helyet készít számunkra a mennyben, hogy majd ott is Vele legyünk. De jó lenne, ha ezt tudnánk mondani: „Csak örök életünk legyen!”
Szombaton délelőtt véget ért a közös alkalom, elérkezett a hazaindulás napja. Gyorsan elszaladt ez a két nap, de ezért a rövid időért is hálát adok az Úrnak. Olyan jó volt viszontlátni a régi táborozókat, és nagy örömmel ismertem meg az újakat is.
Remélem, hogy az Úr jövőre is elkészíti a bátkai táborunkat ‒ legyen az Jókán vagy Bátkán.
Bevilagua Beáta - az Emmaus önkéntes munkatársa