Ifjúsági Bibliaismereti verseny, Jóka, 2015.4.10.-11.
Hálás vagyok Istennek, hogy most leírhatok pár gondolatot az idei ifjúsági bibliaversenyről, amire 2015. április 10. és 11. között került sor Jókán az Emmaus Polgári Társulás szervezésében. De mielőtt leírnám, hogyan is alakult a verseny, szeretnék egy rövid bizonyságtételt leírni arról, hogy mit végzett el Isten az életemben a felkészülés ideje alatt.
Már január óta számoltam a napokat, mikor lesz újra ifjúsági bibliaverseny Jókán. Nagy tervekkel indultam az idei versenyre, ahol Sámuel első könyvének 1-8. fejezete volt kijelölve a tanulásra. A célom az volt, hogy legyőzzük a párkányiakat, és mi legyünk az elsők. Ez hajtott, ez vitt előre, csak a győzelem számított, semmi más. A testvéreim, akikkel egy csoportban voltam, sokat mondogatták, hogy ez így nem jó, hogy nem a nyerés a lényeg... elméletben tudtam is, de a gyakorlatban még mindig a győzelem motivált. Igyekeztem bemagolni az egészet, csak azért, hogy az én csapatom legyen a legjobb. Én főleg az első két fejezetből készültem fel, és látom, hogy ezzel Istennek terve volt, mert a tanulás alatt átformált, és már egészen más volt a lényeg. Csodálatos volt megtapasztalni, ahogy Isten elkezdett bennem munkálkodni, ahogy adta az üzeneteket egymás után, és ahogy tanított Anna élete által. Ez a történet elég ismert, kisgyermek korom óta sokat hallottam, de Isten olyan dolgokra hívta fel a figyelmem, amiket eddig nem is tudatosítottam. Olyan jó volt látni, hogy Anna milyen szoros kapcsolatban állt Istennel, hogy a bánatát is Isten elé vitte, Isten előtt tárta ki a szívét, nem mások előtt. Ez nagyon elgondolkoztatott, hogy én kinek mondom el a problémáimat, bánatomat és örömömet, kihez futok: Istenhez vagy emberekhez? Anna Istenhez futott, és látjuk, hogy amint eljött Isten színe elől, újra tudott enni, nem volt többé bánatos az arca. Igen, mert egyedül Isten az, Aki valóban megoldást és igazi békességet tud adni, Aki tud újból életet, örömet adni. Vele lehet újat kezdeni. Szintén olyan csodálatos volt, és egyben megalázó, elgondolkodtató, hogy Anna Istenhez megy a fájdalmával, de amikor Isten meghallgatja és gyermekkel ajándékozza meg, szintén Istenhez megy, nem felejtkezik el arról, valóban Ki segített rajta. Nagyon hálás voltam Istennek ezekért az üzenetekért és a többiért is, amit a felkészülés alatt adott. Legjobban pedig annak örültem, hogy átformált, és már nem a győzelem motivált, mert tudtam, hogy ha a versenyen nem is győzünk, én már nyertes vagyok, mivel Isten Igéjét tanulmányozhattam, és csodálatos dolgokat mutatott meg nekem a legmegfelelőbb időben, éppen, amikor szükségem volt rá. Igaz, kértem Istent, hogy ha az első ötben benne lennénk, nagyon örülnék, de ha nem, nem baj, mivel nem a győzelem a lényeg.
Pénteken, április 10-én megérkezett Jókára a csapatok nagy része, ahol az együttlétet közös vacsorával kezdtünk. A testi táplálék után nem hiányozhatott a lelki eledel sem, ahol Nt. Szuhay György kulcsodi lelkipásztor tolmácsolta számunkra Isten üzenetét a Lukács 17,11-19 alapján. Jó volt hallani, és Húsvét után újból visszaemlékezni arra, mit tett Jézus értem, hogy vállalta értem, bűnös emberért a keresztet. Szintén elgondolkozhattunk, hogy melyik lepráshoz hasonlítunk, ahhoz a kilenchez, akik a gyógyítás után mentek tovább, mintha semmi sem történt volna, vagy ahhoz az egyhez, aki visszatért Jézushoz és megköszönte, amit tett. Csak kérni tudok, vagy ha Jézus elvégez valamit az életemben, hálás is vagyok érte?!
Szombaton reggel kiegészültek a csapatok a hiányzó tagokkal, és 10 csapat várta izgatottan a versenyt, hogy idén milyen kérdések lesznek, esetleg sikerül-e valakinek megelőzni a párkányi csapatokat. A versenyt közös énekléssel, imádsággal kezdtük. Nt. Peres Imréné pozsonyi lelkipásztor a verseny előtt Isten Igéjével buzdított bennünket a felkészülésre szánt részből az 1Sámuel 8,19-20 alapján. A buzdítás után a csapatok elfoglalták a helyüket, és elkezdődött a verseny, ahol 9 feladatlapon keresztül adhattunk számot bibliaismereti tudásunkról. Míg mi a tudásunkról adtunk számot, a lelkipásztorok a feladatlapokat javították. Az utolsó papír kitöltése után finom ebédet fogyaszthattunk el, majd az eredményhirdetés következett. Az első két helyen megint Párkány végzett, de hála és öröm töltötte el a szívem, nem csak azért, mivel az ötödik helyen végezhettünk, hanem főleg azért, mert Isten Igéjét tanulmányozhattam, Isten szólt hozzám.
Hiszem, hogy a többiekhez is hasonlóan szólt, mint annak idején Sámuelhez is. Remélem, hogy Isten nyitogatta a szíveket ezen az alkalmon keresztül is, és továbbra is nyitogatja, és hogy ez az ismeret nem száll ki a fejünkből, hanem gyümölcsöt hoz. Hálás a szívem, hogy még vannak ilyen alkalmak, ahol Isten Igéjét még jobban megismerhetjük, és közelebbről tanulmányozhatjuk. Köszönet azokért az emberekért, akik előkészítették a kérdéseket, a versenyt, a finom ételeket, de azoknak is köszönöm, akik a javításban, a pontok összeszámolásában segítettek.
Sebők Rebeka