Lányok/Asszonyok Csendes Hétvégéje, Jóka, 2019. november 15-17.

Hálás vagyok az Úrnak azért, hogy ebben az évben is megvalósulhatott Jókán a Lányok és Asszonyok Csendes Hétvégéje. Ez egy olyan alkalom, ahol megerősödhetünk a hitben Isten Igéje által és egymás hite, tapasztalatai által. Mindig női bibliai személyeket vizsgálunk meg, akik példák lehetnek számunkra, többnyire pozitív példák, de vannak negatívak is.

Az alkalom pénteken vacsorával kezdődött. Utána következett az első igetanulmány a 2 Királyok 5,1-5 alapján. Egy rabszolga kislányról szólt, aki Naámán feleségéhez került. Amikor megtudta, hogy ura bélpoklos lett, bátran bizonyságot tett arról, hogy ismer egy prófétát Izráelben, aki meg tudná gyógyítani az urát. Nyugodtan maradhatott volna csendben, senki se kérdezte a véleményét, de ő jót akart annak, aki elhurcolta. Számomra példa abban, hogy bátran bizonyságot tett Istenéről és szerette ellenségét.

Szombaton reggel áhítattal kezdtük a napot, Példabeszédek 9, 8-10 alapján. Az igazi bölcsességről volt szó, hogy a bölcsesség kezdete az Úrnak félelme, és a Szentnek megismerése ad értelmet.

A délelőtti igetanulmány Betsabéról szólt, több igehely alapján /2Sámuel 11,1-5.26, 12,24, 1 Királyok 1,11-31. 2, 13-25/. Az a bűn, ami közte és Dávid között történt, nem csak Dávid hibája volt. Mindketten vétkeztek, és ennek megvolt a következménye – meghalt Uriás és a kisgyermekük. Megbánták a bűnüket, Isten megbocsátott nekik és újat kezdett velük. Megszületett fiuk Salamon, és az Úr megígérte, hogy ő lesz a király. Betsabé is bekerült az Úr Jézus családfájába.

Délután egy előadást hallottunk: Milyen felelősséget bízott ránk Isten? Biblia elejétől vizsgáltuk meg ezt a kérdést – felelősség a másik emberért, családomért, mert Isten számon kéri. Hű vagyok az ígéreteimhez, amiket kimondtam? Felelős vagyok a testemért, mert testem a Szentlélek temploma. Nem mindegy, hogyan ápolom, öltözködöm, mozgok, mit váltok ki a másikban. Felelős vagyok az időmért, mivel töltöm; pénzemért, és nem utolsó sorban az Úrnak való szolgálatért.

Az esti áhítatban arról az özvegyasszonyról hallottunk /Márk 12,41-44/, aki nem fölöslegéből adott, hanem mindenét odaadta az Úrnak. Sok gazdag pedig sokat dobott a perselybe, de nem szívből. Úr Jézus sem a fölöslegét adta értünk, hanem egész életét.

Vasárnap reggel az áhítat a Zsoltárok 91,15 alapján szólt: „Ha kiált hozzám, meghallgatom, vele leszek a nyomorúságban, kiragadom onnan, és megdicsőítem őt.“

Ezután részt vettünk az Istentiszteleten, és ebéd után véget ért az alkalom.

Számomra sokat jelentett ez az alkalom, főleg az igei üzenetek, de a beszélgetések is. Hálás vagyok az Úrnak, hogy ott lehettem.

Deák Janka, az Emmaus önkéntes munkatársa