Emmaus Munkatársi Csendes Nap, Jóka, 2021. június 26.

Örömmel adunk hálát az Úrnak, hiszen hosszú idő után végre ismét adott lehetőséget, hogy együtt legyünk az Igéje körül. Már mindannyian nagyon vágyódtunk a testvéri közösség után. Ha csak egy napra is, de újból személyesen találkozhattunk a testvérekkel és közösen figyelhettünk az Úr Szavára. Senkit nem hagyott érintetlenül a mögöttünk levő időszak, hiszen mindenkit megterhelt, mind testi, mind pedig lelki vonatkozásban. Éppen ezért jelentett felüdülést, hogy az Úr jelenlétében lehettünk és az Ige mellett egymást is erősíthettük.

Az alkalmon külön volt lehetőség a gyerekek számára, hogy ők is a saját korosztályukkal együtt figyeljenek az Igére. A gyermekek az Úr Jézusnak egy gyógyítási történetét és annak üzeneteit hallgathatták meg. Jézus meggyógyítja a bénát (Mk. 2, 1-12), ahol a tömeg miatt nem tudnak másképp bejutni a házba csak úgy, hogy megbontják a tetejét és így eresztik le a bénát Jézus lábaihoz. A történettel kapcsolatban beszélgethettek a barátságról, az Úr Jézus mindenekfelett való hatalmáról és arról, hogy a testi gyógyulásnál sokkal többet jelent a bűnbocsánat, amit az Úr Jézustól kapunk. Természetesen sok ének, játék és szórakozás is várta a gyermekeket. Közben pedig a felnőttek egy másik történeten keresztül csendesedhettek el az Úr előtt. Ahogy az utóbbi időszakban a mi életünket is megtépázták a viharok úgy figyelhettünk a tanítványokra, akik a Genezáret taván kerültek viharba, mialatt az Úr Jézus aludt a hajóban. Mindent megtesznek a maguk ereje, tudása szerint, de mégsem boldogulnak. Végül pedig felkeltik az Úr Jézust, hogy segítsen. Valószínűleg azt várták Tőle, hogy Ő is ragadjon kötelet, erősítse az árbocot, segítsen kimerni a vizet a hajóból. De az Úr Jézus feláll és határozottan parancsol a viharnak, és azonnal csendesség lesz. A tanítványok megdöbbennek, egymástól kérdezgetik, hogy „Ki ez, hogy a szeleknek és a víznek is parancsol, és azok engedelmeskednek neki?” (Lk. 8, 22-25) Sajnos, sokszor mi is utolsó lehetőségként fordulunk az Úr Jézushoz, és csak emberi segítséget várunk Tőle, de igazából nem számolunk az Ő hatalmával. Bár, a tanítványok szélcsendben indultak el és a vihar hirtelen csapott le, de az Úr Jézus ott volt velük a viharban. Nekünk is ezt ígéri, és ebből meríthetünk erőt, bíztatást. Jól kell látnunk, hogy Ő nem azt ígérte, hogy megkímél a viharoktól, hanem azt, hogy velünk lesz a viharok között is. Valamint, ha megengedte azt az életünkben, akkor azzal terve és célja is van. Ahogy a tanítványok is a viharban és a vihar után sokkal jobban megismerték Őt, úgy mi is egy-egy nehézség között tudunk csak olyat tapasztalni Vele, amit az ideális körülmények között nem. A viharban újra bemutatkozik a számunkra, másképp láthatjuk Őt. A tanítványok átélték, hogy az Úr Jézus parancsol a szélnek, a víznek, hogy Ő Úr a vihar felett. Az Úr Jézus ma sem változott a mi életünk viharai felett is Ő az Úr. Bátran bízzuk Rá az életünket!

Jó volt az egész napot újra együtt tölteni, beszélgetni. Hisszük, hogy mindnyájan hitben megerősödve, feltöltekezve mehettünk haza és már most várjuk a következő alkalmat. Imádkozunk, hogy az Úr könyörüljön rajtunk és tegye lehetővé, hogy ismét, most már gyakrabban lehessünk együtt az Ő Igéje mellett. Bízunk benne, hogy Ő ebben is tudja, mire van szükségünk.