Versek
A szépség
(Füle Lajos)
A szépség volt az álmom,
szépség a mágnesem.
Tán ott is megtaláltam,
ahol más senki sem.
Volt úgy, hogy életemben
tombolt a bú, a gond,
mégis nyomára leltem:
tüskék közt rózsa volt.
Rejtőzve is közel jött,
bármerre vitt az út,
hol egy mosolyba fészkelt,
hol egy kis dalba bújt.
Hol illanó madárka volt,
hol hímes lepkeszárny,
hol múló, ritka mámor,
hol hamvas, tiszta lány.
Hol halkuló harangszó,
hol zsoltár ritmusa,
gyerekhang, messze hangzó,
vagy hangtalan ima.
de mindenütt elértem,
de szüntelen elért.
A szépség volt az élet,
az élet volt a szép.
Emmausi úton
Ketten megyünk, vagy egyedül megyünk...
Hová? - E földön sok-sok Emmaus van.
JÉZUSt idézzük közbe-közbe búsan,
emlékeink is ballagnak velünk...
Így létezünk múltat emlegetve,
csodákra visszarévedezve járunk,
de csüggedésünk annyiszor elárul:
"Ó, mi azt hittük..." (ezt vagy azt ha tette).
Pedig hát EGGYEL többen ballagunk:
hozzánk szegődik új meg új alakban
VALAKI mindig, hogy fáradhatatlan
mondja az ígét, nem vagyunk magunk.
Lelkünk föleszmél, boldog szót rebeg
kenyérben, borban felfedezve testét:
"Maradj velünk, hogy be ne esteledjék,
búban, örömben hadd legyünk Veled!"
(Füle Lajos)
Füle Lajos:
AKKOR JÖN EL
Ha fájni kezd majd, ami vagy,
és ami nem vagy, bár lehetnél,
majd ha bevallod végre, hogy
sosem voltál igaz keresztyén,
ha fájni fog, hogy annyian
vannak, kiket megejt a tévhit,
s ajkadról értük száll ima,
akkor jön el az ébredés itt.
Majd hogyha bűnné lesz a bűn,
s a Golgotához sírva érsz el
letenni ott mind keserűn
nem alkudva testtel és vérrel,
majd ha hálát adsz JÉZUSÉRT,
s a döntésed is végleg megérik,
mert megtisztított az a Vér
akkor jön el az ébredés itt.
Majd hogyha jobban érdekel
kik õk, akik vetnek, aratnak
s közéjük állsz és nem leszel
többé olyan fontos magadnak,
mert látod már a tájat itt,
amely aratásra fehérlik,
s munkára lelkesít a hit
akkor jön el az ébredés itt.