Emmaus napközis tábor, Bátka, 2015.7.1.-4.

        Hálás vagyok az Úrnak, hogy ezen az éven is megrendezésre került az Emmaus nyári gyermektábora Bátkán, amely 2015. július 1-től 5-ig tartott. Ezen az alkalmon 15-20, nagyrészt alapiskolás korú gyermek vett részt, akik örömmel jöttek a táborba másnap, a bizonyítványosztás után.

        Ez alatt az öt nap alatt a gyerekek szerdán, csütörtökön és szombaton délelőtt bibliaia történeteket hallgathattak, új énekeket tanulhattak meg és a régieket is feleleveníthették, illetve három aranymondást is megtanulhattak. A tábor során egy család történetével ismerkedhettek meg a gyerekek: Mária, Márta és Lázár történetével. Az első nap arról hallhattak, hogy az Úr Jézus ellátogat Mária és Márta házába Betániába. Amíg Márta sürgött-forgott a konyhában, Mária felismerte, hogy ez egy ritka alkalom, hogy az Úr Jézus ott van náluk. Ezért félre tett mindent, és leült, hogy Jézust hallgassa. Számomra fontos üzenet volt ebben a történetben Mária példája, aki megragadta az alkalmat, amikor Isten szavát hallgathatta és minden egyebet félre tudott tenni Jézusért. Az ő példáján kersztül megértettem, hogy bár szólhat Isten Igéje a táborban, az istentiszteleten stb., de nekem kell rá odafigyelnem, mert bizony el lehet szalasztani a lehetőséget.

        A második napon a harmadik testvérről, Lázárról is hallhattunk, aki súlyosan megbetegedett és meg is halt. Nővérei azonban üzentek az Úr Jézusnak, aki viszont csak két nap múlva indult el hozzájuk és nem azonnal, ahogyan azt mi gondolnánk. Jó azt látni ebben a történetben, hogy minden bajunkkal, terhünkkel, fájdalmunkkal Istenhez fordulhatunk, akinek gondja van ránk. De Isten néha nem úgy cselekszik, ahogy azt mi gondoljuk. És ha nehézséget is megenged az életünkben, bízzunk Benne, hogy Ő szeret és mindent a javunkra tesz.  Az Igében is ezt olvashatjuk: "akik Istent szeretik, azoknak minden javukra szolgál" (Róma 8,28). A történetnek azonban nincs vége, mivel az Úr Jézus végül feltámasztotta Lázárt. Lázár feltámasztása arra volt példa az ottani emberek (és a mi számunkra is), hogy Isten milyen hatalommal ruházta fel az Ő Fiát, Jézust.

        A harmadik történetben Mária cselekedete vált számomra üzenetté, amikor is a legdrágább kincsét adta az Úr Jézusnak: nárdusolajjal kente meg a lábát és a hajával törölte meg. Felmerült bennem a kérdés, hogy én mit tudok adni az Úr Jézusnak? Amit én Neki adni tudok az nem több és nem kevesebb, mint az életem. Vagyis ezt azt jelenti, hogy Őt szolgálva Neki és Vele élek, nem a saját fejem után megyek, hanem Ő az Úr az életemben, az Ő akaratát keresem.

            Hiszem azt, hgy az Úr áldássá tudja tenni a gyerekek életében mindazt, amit a történetek által megtanultak, és hogy az Úr fel tudja használni az énekeket is, azokon kersztül is tud munkálkodni a gyerekek szívében.

            Délutánonként a gyerekek kézműves foglalkozáson vehettek részt, amelyet a helyi pedagógusok készítettek el. A foglalkozás után átismételtük az énekeket, az aranymondásokat és a történetet. Utána még sokat játszottunk az iskola udvarán.

            Pénteken kirándulni voltunk a gyerekekkel. Autóbusszal mentünk Beretkére, ahol először a beretkei kastélyt tekinthettük meg és röviden a történetével is megismerkedtünk. Majd egy rövid áhítat és éneklés után következett a nap egyik fontos pontja: a tízórai. A testi és lelki táplálék után megerősödve nekivágtunk a nagy túrának: a beretkei tanösvénynek. A túra kezdete előtt lehetőségünk volt viszont még megtekinteni a beretkei református templomot is. A tanösvény erdős, mezős úton vezetett eresztül, amely során a 17 m hosszú Peskő-barlangon is végiggyalogoltunk. A sok napsütés után nagyon kellemes volt a barlangnál kicsit megpihenni, élvezni a csodás látványt, a természetet. Jó alkalom volt ez egy csoportképre is! Majd a túravezető tovább vezetett minket és a Murány hídján átkelve átvágtunk a réten.  Meg kell mondanom, hogy nagyon nagy meleg volt, de itt is megtapasztaltunk az Úr gondoskodását, mivel amikor a tűző napon haladtunk Isten felhővel árnyékolt be minket és szellőt küldött. Így máris kellemesebb volt tovább haladni. Jó volt megtapasztalni, hogy az Úr itt is velünk van és nem veszi le rólunk a tekintetét. Egy hosszabb erdős rész után átkeltünk a mezőn, majd a túra végét jelző beretkei tájházba tértünk be. A kb. 3,5 km-es túra után a tájházban megismerkedtünk röviden a Beretkei család történetével, illetve a gömöri családok mindennapi életével, tevékenységével. A túráról visszatérve a beretkei kastély udvarán finom gulyás illata fogadott minket. Az ebéd után a táborban tanult egyik énekkel köszöntük meg a gyerekekkel együtt a szép élményeket. Majd összecsomagoltunk és visszaindultunk a tábor helyszínére: a bátkai alapiskolába. A gyerekek - bár a túra során alaposan kifáradtak - új erőre kapva a napot a kedvenc "szamaras"-játékkal zárták.

            Ebben az évben a tábor ideje még a hétvégén is tartott, így elmentünk vasárnap délelőtt a református templomba, ahol az Istentisztelet keretén belül a gyerekek énekkel szolgáltak a gyülekezetben. Közösen elmondták az aranymondásokat és néhányan beszámoltak a táborban átélt élményeikről ill. elmondták, ami számukra a történetekből fontos volt.

            Az egyik aranymondás szavaival élve: "hálát adok az Úrnak teljes szívemből." (Zsolt. 9,2a) Hálás vagyok Istennek a gyerekekért, akik eljöttek és hallgatták a történeteken keresztül az Úr szavát. Hálát adhatunk azért is, hogy a tábor és a túra  ideje alatt is Isten megőrizte mind a gyerekek, mind a vezetők testi-lelki épségét. Köszönjük Istennek, hogy a héten tapasztalhattuk jelenlétét, gondoskodását, áldásait, illetve hogy adott erőt és bölcsességet a vezetőknek a feladataik elvégzéséhez.

            Remélem, hogy jövőre is elkészíti az Úr ezt az alkalmat.

Bevilagua Beáta, Dunaszerdahely