Régi Levelezők és Táborozók Találkozója, Jóka, 2012. szeptember 15.

            Hálás vagyok az Úrnak azért, hogy idén első ízben megvalósulhatott egy újfajta alkalom, a Régi Levelezők és Táborozók Találkozója, amely az egyik munkatársunk ötlete volt.

            Erre az egynapos találkozóra azon régi levelezőtársainkat és táborozókat hívtuk meg, akik 1998-tól 2008-ig vettek részt alkalmainkon, illetve leveleztek, amikor még Gyermek Evangélizációs Közösség név alatt végeztük a szolgálatot.

A közel 300 meghívott közül 46-an jöttek el az alkalomra, és sokan visszajeleztek, hogy szerettek volna részt venni, de bizonyos oknál fogva nem tudnak, és remélik, lesz még hasonló alkalom, amikor majd ők is itt lehetnek.

Az együttlét 9-órakor kezdődött köszöntéssel és énekléssel. Az igei köszöntés alapja

a Zsoltárok 118,24 volt: "Ez az a nap, amelyet az ÚR elrendelt, vigadozzunk és örüljünk ezen! " Az ugyanígy kezdődő énekkel dicsértük együtt az Urat. Ezután egy rövid áhítat következett, egyetlen igevers alapján: "Emlékezz vissza az egész útra, amelyen vezetett Istened, az ÚR, ..... már negyven esztendeje a pusztában, ..... hogy megsanyargatva és próbára téve téged, megtudja, mi van a szívedben: megtartod-e parancsolatait, vagy sem?" 5 Mózes 8, 2 Elhangzott, hogy fontos emlékezni a múltra, mert akkor tudunk igazán hálásak lenni, és reménységgel tekinteni a jövőbe. Az áhítat után még egy ének és rövid szünet következett.  Majd mindenki kapott egy igés könyvjelzőt, és elkezdődött az ún. osztályfőnöki óra, amelyet egyik pedagógus munkatársunk vezetett. Abc-sorrend szerint mindenki szót kapott, és elmondhatta, mi történt vele az elmúlt évek alatt, valamint milyen emlékei vannak a táborokról vagy a levelezésről. Mivel sokan voltunk, ez az emlékezés még ebéd után is folytatódott. Ezen kívül volt lehetőség a kötetlen beszélgetésekre, éneklésre, és régi fényképek /albumok és krónikák/ megtekintésére.

            Hálás vagyok Istennek azért, hogy elkészítette és megáldotta ezt a találkozót, és bízom benne, hogy nem ez volt az utolsó alkalom, hanem, ha az Úr akarja és élünk, lesz folytatása.