Emmaus Nyári CsendesNapok, jóka, 2024. július 10-13.

A nyár elengedhetetlen része, hogy ne csupán testben, hanem legfőképpen lélekben tudjunk megpihenni, feltöltekezni. Ezt pedig nem lehet másképp, csak Isten jelenlétében, az Ő Igéjének közelségében. Hálát adunk az Úrnak, hogy ismét így lehettünk együtt, testvéri közösségben, és figyelhettünk azokra a történetekre, amik Kapernaum helyszínéhez kötődtek. Ugyanis a Csendes Napok témája: „Jézussal Kapernaumban”, ami nekünk is részletesebb betekintést engedett az Úr Jézus ottani szolgálatába. Jó volt, hogy külön csak ezekkel a történetekkel és eseményekkel foglalkozhattunk.

Szó volt Jézus családjáról (Jn. 2, 11-12) valamint, amikor Jézus a zsinagógában tanít, majd egy tisztátalan lelket űz ki (Lk. 4, 31-37). Az Úr Jézus tanítása nem a módszerekben és a segédeszközökben volt más, hanem az erejében, hiszen abban jelen volt Isten hatalma. Éppen ezért a tisztátalan lélek elveszítette hatalmát az ember felett, amikor az Úr Jézus ráparancsolt. Amikor Jézus tanított, akkor a zsinagógában levők álmélkodtak a tanításán. Tudunk-e mi is az Ige üzenetére ilyen csodálattal, az álmélkodásnak ilyen őszinte mélységével reagálni? Megindít-e ennyire Isten Szava? Mikor csodálkoztam rá ilyen módon az Úr Jézus hatalmára? A két délutáni előadásban hallhattunk arról, hogy „Élő víz folyamai” (Jn. 7, 37-39) valamint, hogy mit jelent a gyakorlati életünkre nézve az, hogy „Rendelkezésedre állok, Uram” (Ézs. 6, 8).

A kapernaumi százados történetében (Lk. 7, 1-10) az Atya időzítésére figyelhettünk. Jézus akkor érkezik Kapernaumba, amikor szükség van rá. Jézus Úr a halál fölött, Ő képes a haldoklási folyamatot megfordítani.

Közös beszélgetésekben igazán át tudtuk gondolni azokat a személyes üzeneteket, amiket megértettünk, és elmélyülhettek bennünk olyan témák, amik figyelmeztetésként szóltak hozzánk, hogy mint az Úr gyermekei hitelesen éljünk ebben a világban.

Jó volt megtapasztalni, hogy többek számára ez a pár nap olyan forrást jelent, ami mellett igazán megpihenve, az Ige üzenetéből és a közös beszélgetésekből erőt merítve ismét megújulva tudunk kilépni a hétköznapokba. Ha az Úr jelenlétét keressük, akkor a testvéri közösség valóban azt jelenti, hogy egymás hite által épülhetünk, amire mindnyájunknak szüksége van. Ezen kívül pedig itt van lehetőségünk nagyobb figyelemmel egymás felé odafordulni, hiszen csak így tudjuk egymást imádságban is az Úr előtt hordozni. Hálát adunk az Úrnak, hogy elkészítette számunkra ezeket a napokat és reménységünk, hogy az Ő kegyelme által az életünkbe is beépül és láthatóvá válik mindaz, amit megértettünk.