Emmaus Tini Hétvége II., Jóka, 2025. október 3-4.

Hálát adunk az Úrnak, hogy a fiatalok számára ismét megrendezésre került a Tini Hétvége. Az alkalmon tizenöt fiatal vett részt. Főleg azok, akik rendszeresen részt vesznek a táborainkban is. Fontosnak tartjuk, hogy a fiatalok a saját korosztályukon belül külön is együtt legyenek, és elmélyülten tudjanak az Igére figyelni. Az alkalom témája ismét a tanítványokra összpontosult. Kiemelten figyeltünk Jakab és János személyére, akiket az Úr Jézus, mint testvéreket hívott el. Ők is halászok voltak, és ahogy az Úr Jézus hívását meghallják, azonnal indulnak, követik Őt, mindent otthagynak. Vállalják az ismeretlent, az emberileg bizonytalan körülményeket.

Pénteken a bevezető Igerészben arra is figyeltünk, hogy mennyire jellemző volt rájuk az a magatartás, amiben visszatükröződött az Úr Jézustól kapott nevük „mennydörgés fiai”. Egy alkalommal ugyanis, amikor az Úr Jézust nem fogadják be Samáriába, akkor tüzet szeretnének kérni az egész falura, hogy Isten ítélete alá essen, amiért az Úr Jézust elutasították. Az Úr Jézus megdorgálja őket: „Nem tudjátok, milyen lélek van bennetek” (Lk. 9, 55). Mennyire ránk is jellemző ez az indulat és meggondolatlanság. Hányszor minket is az indulataink vezetnek.

Szombat délelőtt arra figyeltünk, amikor Jakab és János kéréssel fordul az Úr Jézushoz, miszerint szeretnének a jobb és bal keze felől elhelyezkedni az Ő dicsőséges országában (Mk. 10, 35-45). Nemcsak az indulat, hanem a versengés is jellemző erre a két tanítványra. Magukat többnek, különbnek látják másoknál, és biztosítani akarják maguknak a pozíciót. Milyen gyakran mi is így gondolkodunk, hiszen mindent emberi erővel, kapcsolatokkal akarunk elintézni. Úgy törekszünk előre, hogy másokat magunk alá gyűrünk, és nem számít, hogy kinek milyen gondot, fájdalmat okozunk, csak mi előbbre jussunk, megszerezzük azt, amit szeretnénk. Az Úr Jézus itt is helyreigazítja őket. Az uralkodás helyett a szolgálatra irányítja a figyelmet és arra, hogy Ő maga is azért jött, hogy szolgáljon. Az Ő gyermekei között, ennek a lelkületnek kell megvalósulnia. Ezen kívül láthatjuk a két tanítvány életében, hogy az Úr Jézus jelenlétében nem maradnak ugyanolyanok. Az Úr Jézus formálja őket. Jakab lesz az első vértanú a tanítványok közül, aki az életét adja az Úr Jézusért (ApCsel. 12, 1-2). János pedig olyan szeretettel és szelíden írja a leveleit az Úr Jézus követőinek, amiben bátorítja, erősíti őket. Teljesen más lelkület nyilvánul meg általa, mint amikor tüzet kért. Ez már az Úr Jézus Szentlelke. Szelíd és alázatos lélek. Az Úr Jézus így tud bennünket is formálni. Magunktól nem tudunk változni. Mi is küzdünk az indulatainkkal, természetünkkel, rossz tulajdonságainkkal, bűneinkkel. De az Úr Jézusnak van hatalma a mi természetünk felett is. Tud segíteni, Lelke és Igéje által formál, de ahhoz az is szükséges, hogy kérjük ezt a változást és minél többet legyünk az Ő jelenlétében.

Az alkalmak igei üzeneteit közös beszélgetés során még jobban elmélyítettük. A fiatalok számára volt lehetőség elgondolkodni arról, hogy mit jelent tanítványnak lenni. Erre nézve három kérdés segítette őket, amire választ kellett adni. 1.) Mivel kezdődik a tanítványság és meddig tart? 2.) Az Úr Jézus mit akar elérni és miért, amikor valakit tanítványságra hív? 3.) Az Úr Jézus mire ad lehetőséget, amikor valakit megszólít?

Szombat délután mindenki elmondhatta, hogy mi volt fontos számára ezen az alkalmon, milyen üzeneteket kapott. Az igei alkalmak mellett a fiataloknak volt lehetőségük játékra (bibliai kérdez – felelet), közös beszélgetésre, és a jó időt kihasználva sportolni is tudtak. Reménységünk, hogy hamarosan újra találkozunk. Imádkozunk, hogy az Úr formálja őket, és mindnyájunkat az Ő Lelke által.