Emmaus Tini Hétvége, Jóka 2024. okt. 4-5.

Hálát adunk az Úrnak, hogy van lehetőség olyan alkalmat szervezni, ahol fiatalok együtt lehetnek az Ige közelében. Örömmel látjuk, ahogy szemünk előtt cseperednek fel a gyermekek. A táborozók között többen már kamaszok, fiatalok, akik az életüknek, testi – lelki fejlődésüknek egy új szakaszában vannak. Erre nézve, fontosnak tartjuk, hogy az őket érintő témákban az Ige tükrén keresztül kapjanak eligazítást. A Tini Hétvége alkalmára a tizenhárom éven felüli korosztályt hívtuk meg. Tizennégy fiatal részvételével tudtunk együtt lenni, és ennek többsége fiú volt.

A péntek esti bevezető áhítat a Zsoltárok 139, 1-18 alapján hangzott. Legfőképpen azon gondolkodtunk el, hogy Isten mindent tud rólunk, ismer, semmit sem tudunk elrejteni Előle. Bizony, ez bátorítás, amikor nehézségek, problémák vannak az életünkben, de mennyire nagy figyelmeztetés is, hiszen gyakran nem számolunk Vele. Pedig Isten még a szívünk szándékát is tudja, ismeri a bennünk levő indulatot, amikor cselekszünk. Ha ezt sokkal komolyabban vennénk, akkor bizonyára lennének olyan dolgok, amiket nem tennénk meg, ahova nem mennénk el, és nem kellene később bizonyos döntéseket megbánni. De egyúttal belecsodálkoztunk abba, hogy mindnyájan Isten egyedi alkotásai vagyunk. Nem hibázott semmiben, amikor megformálta az életünket. Számára értékesek vagyunk, hiszen a legnagyobb értéket, az Ő Fiát, az Úr Jézus Krisztust adta értünk.

Szombat délelőtt pedig a tékozló fiú történetére figyelhettünk. A kisebbik fiú kiköveteli, ami még nem is járna, és aztán nem tud vele bölcsen élni. Nem becsülte, hogy ő az Atya gyermeke. Azt gondolta, hogy akkor lesz szabad, ha minél távolabb kerül az apai háztól. Mi is így szakadtunk el Istentől. De Isten nélkül csak tékozoljuk az életünket. Addig voltak barátai, amíg volt pénze, a bajban mindenki elfordult tőle. Nem mindegy, hogy kiknek a társaságát keresem. Az életének legmélyebb pontján, ott a disznók között eszébe jut az apja. Tudja, hogy egyetlen és utolsó esélye az, ha visszamegy. A nehézségek, problémák között soha nem megoldás, hogy eldöntöm, az életet inkább befejezem. Nem a halálba, hanem az Úrhoz kell menekülni. Az apa kegyelmes, várja a fiát, szereti, elébe fut. Ilyen a mi mennyei Édesatyánk is. Az Úr Jézusban eljött, hogy megmentsen. A történetben nemcsak a kisebbik fiú lázadt az apa ellen, hanem a nagyobbik is. Ez akkor derül ki, amikor a testvére hazajön és az apa úgy fogadja vissza, mint az ő gyermekét. A nagyobbik fiú sem szerette az apját. Talán csak kényszerből maradt, ő is szívesen dorbézolt volna, csak nem merte megtenni. Az apja őt is kérleli, mert ugyanúgy szereti. Az Atya ránk tékozolja az Ő szeretetét.

Az üzeneteket közösen is megbeszéltük, valamint a fiatalok számára arra is volt lehetőség, hogy egy kis dobozba névtelenül dobják be azokat a kérdéseket, ami őket érdekli vagy, amit az Igéből nem értettek. Jó volt látni, hogy voltak, akik ezt a lehetőséget is kihasználták. Szombat délután sok lehetőség volt a játékra és még az időjárás is kedvezett, hogy erre az udvart is igénybe lehetett venni.

Reménységünk, hogy ezek az alkalmak rendszeresen megvalósulhatnak, és tovább tudunk ismeretben gazdagodni, és épülni az Ige üzenetei által.