Évzáró CsendesNapok, Jóka, 2024. december 27-31.

Hálát adunk az Úrnak, hogy az év utolsó napjait ismét együtt tölthettük az Ő jelenlétében. Közösen csendesedhettünk el az Ige mellett, amire már mindnyájunknak nagy szüksége volt. Az alkalom címe „Lelki karbantartás – Hálát adok, Uram, az életért.” Az alkalom délelőtti témája a vakon született ember meggyógyítása volt, Jn. 9. fejezete alapján. Az Úr Jézust miután meg akarták kövezni, nem az Őt ért sérelemmel foglalkozik, hanem van látása arra, hogy egy nyomorultat észrevegyen. Ebben az állapotában is embert lát a vakon születettben, míg mások csupán egy témát, amin vitatkozni lehet. Az Úr Jézus Isten szemével látja ezt az embert, és tudja, hogy céllal született. A mi életünk célja is az, hogy láthatóvá legyenek rajtunk az Isten cselekedetei, hogy kegyelme által új életet kaptunk.

Az esti és a délutáni alkalmakon egy-egy zsoltárt tanulmányoztunk (Zsolt. 57; 59; 63; 134; 142). Ezeken a zsoltárokon keresztül jobban megismerhettük Dávid életének egyes történéseit. Az imádságai azokat a helyzeteket tükrözik, amikor menekült, bujdosott, ellenség vette körül. Nagyon sok bíztatást kaptunk, hiszen Dávid mindig az Urat kereste még az ilyen nehéz, szorult helyzetekben is. Megtapasztalta, hogy lehet kiáltani, az Urat segítségül hívni, mert Neki nincs lehetetlen helyzet, bármiből ki tud menteni, meg tud tartani. Azt is megtapasztalta Dávid, hogy az Úr előtt kiöntheti a szívét, az Úr még a panaszra is felel. Az év végén jó volt ezeknek a zsoltároknak üzenete mellett megállni, és ezeken az imádságokon keresztül megvizsgálni az elmúlt évet, számba venni és hálát adni mindazért, amin az Úr keresztülvitt minket. A 134. zsoltár már zarándokének, amelyet az ünnep utolsó napján mondtak. Tele van örömmel, hálával, valamint az Úr áldásaira irányítja a figyelmet. Mi már tudjuk, hogy Isten legnagyobb áldása számunkra az Ő Fia, az Úr Jézus Krisztus. Benne, mindaz, amit Isten adni szeretne, amire szükségünk van, az már a miénk. Jó volna, ha mi is elsősorban az Úr Jézusért tudnánk hálát adni és áldani az Urat.

Ezen a pár napon jó volt megtapasztalni, hogy együtt lehettünk. Bár az alkalom most egy nappal megrövidült és nem együtt léptünk át az új évbe, de reménységünk, hogy legközelebb ezt ismét együtt tehetjük meg.